Felhőiskola

Patak partján Szellőcske

Víztükörbe réved,

Számolgatja, hogy mikorra

Lesz majd nagy belőle.

Nagypapája simogatja:

"Kincsem légy türelmes!

Iskolába járni fontos,

Hogy minden csínyt elless."

Első leckét megtanulta

Még a patakparton,

Hogy ringassa fűszálágyán

A picinyke szajkót.

Következő leckét nézzük:

Már nehezebb munka.

Pofácskába szélhurkákat

Növeszteni sorba.

Szélhurkákat összenyitni

És erősen kiengedni,

Fölkapni egy papírlapot,

Máshol majd letenni.

Ötöst kapott szellőgyerek,

Széles lett mosolya,

Szempillantás alig elmúlt,

Újra telt pofija.

Tüsszenteni killett éppen

A kis nebulónak,

S olyan nagy szél kerekedett,

Elfújt mindent nyomban.

Repültek a szellőúrfik,

S velük a tanár is!

Nem volt többé iskolapad,

Felröppent az égig.

Felhőpapa most már büszke

Kicsi unokára,

Kiből orkán kerekedett,

Míg iskolát járta.