Sárika unokámnak ajánlom

Hol volt, hol nem, három testvér:

Egy fiúcska és két nővér.

Megfázásuk mindennapos,

mert lábukon sosincs' papucs.

Magas láz és köhögés,

Fülfájás és szepegés...

Mintha anyának lenne

Nyolc lába és tíz keze.

Egyiknek a torka fáj,

Másik náthát produkál,

A harmadik lázas lett.

"Ágyba bújni gyerekek!"

- kiabálja anya, s megy.

Betakarja mindahányt',

Gyengéden puszikat ád.

Aztán mesét olvas, szépet,

A gyerekek szenderülnek,

S gyógyító álomba merülnek.

Anya gyorsan mosni kezd,

Majd ebédet főzni megy,

Munkájával kész legyen,

Mindháromnak ott legyen,

Vers és mese meglegyen.

(Mikor felébrednek újra,

Orvosoljon újra-újra,

Az arcokra mosolyt csaljon,

kis lelkeket felvidítson.)

Esti imán a testvérek

Új álomba szenderülnek.

Reggel, mikor felébrednek,

Jókedvűen nevetgélnek.

A középső meg meséli,

Nem köhög - már tudja, hiszi:

Este imájában kérte,

Gyógyulva ébredjen végre.

Anya hallja történetét,

Mélyen lesüti a szemét.

Ezt a hitet kicsi lánya

nem tanulta, megtalálta.

S példaként előtte lebeg,

Ha újra jönnek nehéz hetek..