Lackó unokámak

Legországban legóúr, 

Markoló és legónyúl

Mesterien megtervezve, 

Megtervezve, megépítve. 

Mily' türelmes munkás kéz - 

Kell hozzá az okos ész! 

Legországnak határán

Egész sereg papír áll. 

Ki látott már ilyen csodát, 

Tervrajzokból épült világ!

A bal polcon csak figura, 

Ezen egész állatcsorda, 

Innentől már épület, 

Autók és gépezet. 

Jobb oldalon halom roncs, 

Minden elem kicsit korcs. 

Nézegetem, forgatgatom, 

Nem áll össze - ez borzalom! 

Túl nehéz a kihívás, 

Legorvos kell, nem vitás. 

Csengetek az ajtaján, 

Kikukucskál ablakán. 

Ismerős a pofija, 

Nem más ő mint Lacika! 

Jobban ill' a Lackó név, 

Hisz professzor ő már rég. 

Ő is nézi forgatgatja:

"Kellene a tervrajzocska" - 

És átlépjük újra hát

Legországnak kapuját. 

A rajzokat nézegeti, 

Nem is olyan nehéz neki. 

Úgy olvas a tervrajzokban, 

Mint iskolás a sorokban!

"Ide kell egy fogaskerék, 

Amoda egy kormánykerék, 

Ez idejő' az meg oda..." 

És működik -  ez kész csoda! 

Haza megyek, leguggolok,

Legó gépen gondolkodok':

"Ez a testük, motorházuk,

Ó, letört a hosszú szárnyuk! 

Segítség kell a bajhoz!" 

Gyorsan futok, nem máshoz, 

Csak az ügyes doktorhoz:

Legorvoshoz, Lackóhoz.