Pannika unokámnak

Kirakatok ablakán

Kikukucskál fiú, lány.

Mindegyiknek szép ruhája,

Nadrágja és kék kabátja.

Igen ám, de lábuk csupasz

Most még tél van, aztán tavasz,

Kell a cipő, hol talál

Kicsi fiú, kicsi lány?

Szemeikkel továbblépnek,

Következő ablak, s még egy,

Aztán csak egy sötét sarok...

Ó, hisz ott egy cipő topog!

Nincsen lába, se nadrágja,

Hiányzik a kabátkája!

"Én segítek, repítelek,

Neked való ruhát szerzek!"

Így esett hogy ruha, nadrág,

Velük együtt a kék kabát

Rátalált a cipőcskére

Mindnyájunknak örömére.