Menedék

Pillangóknak hada

Repdes ide-oda, 

Nevetgélve, táncolva, 

Virágról virágra. 

Egyszer szellő kerekedik

Mindegyikük rátelepszik, 

Puha felhő párnán

Ringanak szél hátán. 

A szél rájuk megharagszik,

Színe már sötétben úszik.

Dörmögő hangot hallatva

Vízsugarait megnyitja.

Menekül már lepkesereg,

Hogy mentsvárat keressenek. 

Tuliházak hívogatnak, 

Ajtajukon bekopognak. 

"Eresszél be fehér, sárga, 

Piros színű tulipánka!"

Szirmaikat nagyra nyitják, 

Szívüket is vele tárják. 

A lepkék mind berepülnek. 

Szárnyuk vacok, vizes mindnek. 

Alig várják: napsugarak

Végre meleget ontsanak. 

Ekkor kitár virágajtó, 

Pillangóknak várat adó, 

Mindahány most huss. kiszáll

Tulipánok ajtaján. 

Sötét felhők mind elhúsztak, 

Pocsolyákat hátrahagytak, 

Amikből a napsugár

Felhőcskéket produkál. 

Lágy szellők is kerekenek, 

Vir(l)ágot is melengetnek.,

Pillangóhad föl-le száll,

Virágról virágra jár.

Hálájukat úgy tudatják:

Növényeket beporozzák,

Azok mégtöbb magot szórva,

Kikeljenek újra,s újra, 

Hogyha borús felhők jönnek, 

Legyen háza mindegyiknek.