Mindörökké kikelet

Levetve színes gúnyáját

Alszik a föld fehér hódunna alatt

Nincsen már ereje táplálni

Megbúvó apró magvakat

Már csak jégvirágok nyílnak

A fakeretes ablakon

Táplálja csikorgó hideg

S szikrákat szórnak gazdagon

Álom lenne az álomban?

Hisz lassan a dermedt napsugár

Átmelengetve fagyos tagjait

Tavasz után kiabál

Beindul hát újra

A földnek vérkeringése

S zöldre váltja át színeit

Az aranyat sugárzó napfénybe'

Kiteljesül a világ

Feltölti rideg lelkemet

Hogy mindig bennem éljen

Az örök kikelet