Új dal

Csíkos ruha, pöttyös kantár,

Rajtam cipő, s fél ruhatár.

Kitekintek magas dombra,

Másik felén hegyoromra.

Fölöttem: ragyog a nap,

És elkúszó fodros hab.
 

Madársereg húz az égen, 

Kéklő felhők közelében.

Egy közülük hátra marad, 

Tolja tán a madárhadat?

Szomorúan leng a szárnya, 

Nincs több dal a tarsolyába'. 

Szégyenkezik néma létén, 

Trillatára ürességén.

Trillatarsolyt nagyra tárja, 

De mitől lesz teli zsákja?

Próbál egy kis napsugárkát, 

Felhőcsücsköt, s holdragyogást

Becsempészni tarsolyába, 

Ettől nő tán kotta, s szára. 

De nem dalol földet nyerő

Gazdag, fényes trillaeső.

Madárkának görbül csőre,

Rázendít egy könnyesőre.

S lám a fényes nap alatt

Szivárvány nő, egész had.

Szivárványnak íve alatt

Sok kis gyerek futva kacag.

Nevetéstől hangos kedvük,

Kismadár is nevet velük.

Amott nyuszi család ugrál,

Vidámságuk égig felszáll.

Kacagásuk ragadós,

Kismadárra tapadós.

És lássatok csodát,

Telik már a trillazsák!

Madárkánk a lelkét tárja,

S ráakad új dallamára! 

Messzi száll a víg madárdal,

Szárnya mozdul, s egy csapással

Utoléri a nagy rajt,

Kiknek szárnya szelet hajt.

Szemem elől már eltűnnek,

Dallamuk még bennem zenghet,

Mi lelkemnek vigalom,

S táplál minden napomon.