Hűtlenül

Hűtlenség

Meghalt bennem egy világ

Mert elhagyott ki mellettem kiállt

Nem hallom hívó szavát

Meghalt bennem egy világ

Hogyan fordulhat jobbra sorsom

Hisz nincs mellettem támaszom

Kiáltanék de kinek

Elvesztem reményemet

Összeszedem magam

S keresem unos-untalan

Hangtalan hangom vacog

Nem lelem ki elhagyott

Elég lenne egy rezdülés

Bár rám felfigyelni így nehéz

De reményem e némaság

Tán megtalálom Őt magát

Hangom most már kiált

Hogy megmutassa önmagát

Letekint rám – bár feladtam

S már hallom látom kit elhagytam